Nehéz idő ez az Agymenők rajongóinak úgy tűnik. Az utóbbi időben úgy hírlik, ez lesz az utolsó évada a sorozatnak. Megtudnád nyugtatni a többmilliós rajongótáborodat, hogy minden rendben?
Én is olvastam ezeket a híreket. Sajnos a döntés nem rajtam múlik. Folytatom a sorozatot, amíg a sorozat is folytatódik. Mindannyian remekül érezzük magunkat forgatás közben. Az írás minősége még mindig hihetetlenül magas, sőt, talán a legjobb, ami valaha volt. De ez nem rajtam múlik, ha rajtam múlna azt mondanám gyerünk csináljuk örökre az Agymenőket!
Mennyire van jelen Raj Koothrappali az életedben?
Van némi hasonlóság köztünk. Van egy szép, ártatlan, csodálkozó látásmódom, és néha bajba is kerülök miatta. Raj és az én kocka viselkedésem eléggé hasonlít. Csodálatos minden nap arra kelni, hogy elmehetek dolgozni, és egy ártatlan karaktert játszom el – ez frissen tart, elevenen és boldogan.
Azt hallottuk, hogy sok a rasszizmus, különösen a barna bőrűek felé. Sok faji előítélettel kellett már szembenézned filmezés során?
Szerintem létezik rasszizmus, főleg ha hitelt adunk a szűk látókörű embereknek. Soha nem figyelek az ilyen emberekre. Rasszizmus mindenhol létezik a világon – legyél Indiában, Európában vagy Amerikában – csak azért, mert úgy döntöttünk, hallgatunk ezekre a begyepesedett, korlátozott emberekre. Ha úgy döntesz nem figyelsz rájuk, és úgy éled az életed, hogy felülemelkedsz ezeken, akkor nem sérthetnek meg.
Mikor először elindultál Amerikába, akadtak nehézségeid a beilleszkedés során?
Ha irányult is rám rasszizmus, én nem vettem észre. Talán nem figyeltem, talán szemet hunytam felette, de sose éreztem ilyesmit. Nem tekintek vissza és nem gondolom azt, hogy a rasszizmus áldozata voltam.
Azt mondtad, a Trónok harca megszállottja vagy. Van olyan karakter, eltekintve John Snowtól, akit eljátszanál?
Természetesen John Snow szeretnék lenni. Nem mindenki ő akar lenni? Csak azt tudom, hogy John Snowt eljátszanám – van ez a haja, az az érdekes kardja és mindez olyan menő.
Színház, mozi, filmek vagy tv: mi az első szerelmed?
A színház lesz mindig az első szerelmem. A színház az, ahol megtanultam a színészkedést, megtaláltam a helyem az életben, és a színészet iránti szeretetem innen jön. A gyakorlatom innen jön. Mikor egy darabban szerepelsz, három héttől két hónapig van időd próbálni. A színházi írás nagyon összetett, kevés időd van fejleszteni őket, és megtestesíteni fizikailag. Véleményem szerint ez a legigazibb formája a színészetnek.
Kaptál már bollywoodi ajánlatot?
Már vannak tárgyalások, de még nincs semmi, ami miatt izgatott lehetnék. Van pár dolog, ami érdekel, és szeretném felkészíteni magam hindi nyelvből.
Mennyire jó, rossz vagy csúnya a hindid?
Delhiből származok, szóval a hindim olyan jó, rossz vagy csúnya, amilyen a a tied. Mármint az angolod. Gyerekként angol nyelvű iskolába jártam. De nem rossz a hindim, igen.
Van olyan rendező Indiában, akivel szívesen dolgoznál?
Szívesen dolgoznék Dibakar Banerjee-vel, Anurag Kashyap-al, Raju Hirani-val and Rakyesh Om Prakash Mehra-val. Szívesen dolgoznék Sanjay Leela Bhansali-val is. A filmjei tele vannak nagysággal, majdnem olyanok, mint a festmény a vásznon. Mindenki – nők és férfiak – gyönyörű és csodálatos a filmjeiben. Melyik színész ne akarna vele dolgozni.
Láttad a Quantico-t?
Igen, egy csomó részt láttam a Quantico-ból. Priyanka olyan tehetséges. Nagyszerű, hogy sikerült betörnie és főszerepet játszik egy Hollywoodi showban.
Meglehetősen aktív vagy a közösségi médiában. Mit gondolsz róla?
Szeret-nemszeret kapcsolatom van a közösségi médiával. Mikor magányosnak érzem magam egy kávéházban, posztolok egy képet az Instagramra. És mikor magkapom ezt az instant szeretetet, túlterhelődök. De mikor egyszer azt mondja valaki, „Szar színész vagy”,vagy „az Agymenők egy rossz sorozat”, akkor borzalmasan érzem magam. Kapok talán 99 jó hozzászólást a könyvemről és egy rosszat mint, „Oh, borzasztó író vagy.”, akkor az az egy, amivel foglalkozunk. Az emberi lények annyira önpusztítóak. Ugyanakkor a közösségi média közelebb hozta a világot, és összekapcsolta. De a feleségem és én tudatosan erőfeszítést teszünk azért, hogy kevesebbet használjuk a telefont, hogy védjük a magánszféránkat. Én hadilábon állok ezzel – és szerintem mások is.
Ez elvezet a következő kérdésemhez – Mit gondolsz, a közösségi média közelebb hozta a sztárokat, vagy megölte a hírességeket körülvevő misztikumot?
George Clooneynak van egy nagyszerű idézete erről: Ha mozi sztár akarsz lenni, miért akarnál bármilyen közösségi médiumban szerepelni? Szerintem közelebb hozza a hírességeket a rajongókhoz. Próbálok nem mindent kiposztolni az életemről. Mert szerintem mókás, hogy van néhány titkod magadnak.
Voltál már megszivatva? Találkoztál már súlyosabb kritikával?
Igen, vertek már át. De még nem tapasztaltam súlyos kritikát mint olyat. Mindig lesznek emberek, akik mondanak valami gonoszat, mert rossz napjuk van. A szavak fájnak, és hiába szeretnéd figyelmen kívül hagyni, egy gonosz megjegyzéstől vacaknak érzed magad, hacsak nyilvánvalóan nem nevetséges.
Szomorú, mikor a szíved és lelked beleadod valamibe, mint művész, és valaki darabokra tépi, mert úgy érzi joga van hozzá. Ez minden művésznek nehéz – nehéz a filmkészítőknek, színészeknek vagy íróknak olvasni a véleményeket, mert egy személy véleménye ami a te törekvéseiden alapszik. És ez a kemény dolog a közösségi médiában.
A memoárodban a „Yes My Accent Is Real: And Some Other Things I Haven't Told You”-ban (Igen az akcentusom igazi: És egyéb dolgok, amiket nem mondtam) a humorod önvádló és merész. Mennyi ideig tartott leírni és az életed kontinenseken keresztül? Találkoztál írói blokkal?
Az írói blokk kevésbé volt probléma, semmint a szorongás, ami az írással jött, miközben az életemről írtam. Ez volt az, ami miatt jobban aggódtam – írnom kéne a gyerekkoromról, a szüzességem elvesztéséről? Izzadságban ébredtem, azt gondolva nem tudom megcsinálni. Felhívtam volna a kiadóm, hogy megmondjam, nem tudtam megírni. Három alkalommal majdnem kiléptem a projektből és sokat halogattam. Aztán sokat írtam kilenc hét alatt. Végül kihúzhattam a könyvet a listámról három év után.
Forrás
SAJÁT FORDÍTÁS!
|